Hosszú határokon át;
álmodva, rettegve
szelem az éjszakát.
Ki tudja látlak-e még?
Az út sötét, rideg;
vágyódva, gyűlölve
ráz ki a hideg.
Ki tudja látlak-e még?
Az élet sokszor céltalan, merész;
aggódva, szeretve
úgy érzem, felemészt.
Ki tudja látlak-e még?
Válaszokért az időhöz fordulok;
tiszta, őszinte
lesz, mit tőle megkapok.
Ő tudja látlak-e még!
3 hozzászólás
Kedves Jodie!
Tetszett a versed. Szép, kristálytiszta gondolatok.Gratulálok.
Üdvözöllek:SzJ
Kedves János!
Nagyon köszönöm! Nem túl gyakran használok rímeket, valahogy mindig sutára sikerednek 🙂
Itt is inkább a mondanivalót szeretem, illetve az érzést (ami nem feltétlenül a legjobb), de tisztán emlékszem a megfogalmazódás pillanataira…
Köszönettel,
Jodie
Jó volt, tetszett.