Körülöttem csak szikla és homok,
mi történt, mondd, hogy
már emlékezni sem tudok???
Nem tudom ki vagyok…
Talán a bánat vagyok én?
Mi tüskéivel sebesre mar,
halált hozó sötét fény…
hát…
űzz el innen, messzire,
ha kell a világ végire.
Esetleg a vágy vagyok?
S egy puszta érintéssel,
magam után kéjt hagyok…
akkor…
vigyázd féltve testem, lelkem,
hagyd, hogy tüzem perzselhessen…
Talán téveszme vagyok?
S, mint a kámfor tűnök el,
akárcsak a nappalok.
És…
végleg, messze, nyomtalan,
sodródom tőled parttalan.
Még nem tudom, hogy ki vagyok!
Lehet, hogy csak látomás,
új kezdet, … végállomás,
talán a hit mi merészen,
Hozzád láncol egészen…
Nem tudom,… még tényleg nem,
csak állok szótlan, csendesen,
s tükörbe bámulva keresem,
nem létező képem esztelen,
… de hiába…
hisz nem lelem…
Mosolyogva hallgatok,
… már tudom…,
…. hazugság vagyok!
9 hozzászólás
Gyötrelmes kínt okoz neked ez az önmagad-keresés, s ahogyan megfogalmazod, gyötrelmesen szép!
Gratulálok: Colhicum
Nagyon tetszik a versed, a szófordulatod, minden, amit leírtál…
Én is önmagam keresem, csak sehol nem találom..egyenlőre.
Szívből gratulálok!
Zs
Nagyon tetszik a versed. Érdekes az én keresésed és rá a válaszok. remélem választ fogsz arra is kapni, hogy ki vagy valójában.
Üdv: Gabi
Colhicum!
Igen… nagyon nehéz … sajnos!
A.
Kedes Zsolt!
Hmm, minő hasonlóság… azért ha sikerült megfejtened kiléted… jelezd ahogyan én is igyekszem!
Köszi hogy olvastál!
A.
Kedves Vörös Démon!
Köszi a hszt, és örülök ha tetszett!
A.
Őszintén szólva,miután elolvastam,megnéztem a többiek véleményét is és rájöttem hogy vannak gondolatok amelyek fedik egymást.Mondjuk:a magunk keresése.De mi a költészet,ha nem egy jó adag exhibicionizmus,mert anélkül nem lehetséges.Grt.Angyalarc ! Z.
Köszönöm Neked Z.!
A.
Megdöbbentő a végkifejlet!
Ügyesen bánsz az érzelmek kifejezésével.
Szirom