Ki vagyok én?
Magam sem tudom,
a helyes választ
már régóta kutatom,
de nem lelem sehol,
csak a sötétben járok,
e kérdésre választ sehol
nem találok.
Egy ember vagyok,
egy érző lény,
a végtelen világ,
a semmi közepén.
Egy porszem az űrben,
hol létem egy pillanat,
egy másodperc a végtelen időben,
mely oly hirtelen elszalad.
Ki vagyok én?
Kérdem,
de erre választ nem lelek.
Semmi vagyok
érzem,
akit mindenki
egyetlen perc alatt
könnyedén elfeled.
2 hozzászólás
Igen ,mintha a szivemből irtad volna a sorokat ,nagyon eltaláltad és szépen kidolgoztad ,nekem tetszett,én is valahogy igy vagyok,inagyon jó,és csak igy tovább
Köszönöm, igyekszem, csak nem mindig sikerül ilyen “jót” írni!