Elmegyünk messzire,
kicsengettek végleg
számunkra, s kezünkben
mint színes emlékek
életünk útjain.
virágcsokor virít,
ballagunk-ballagunk,
s illatuk andalít.
Többé nem lépjük át
diákként küszöböd,
kedves, jó iskolánk,
tőled elköszönünk!
Szívünkben e falak
megőrzik a szépet,
s ifjú emlékeink,
ha futnak az évek.
Búcsúnk hangját a szél
messzire viszi el,
időben és térben
édes terhet cipel.
Elmegyünk, elmegyünk
könnyek közt merengve,
édes-bús lélekkel,
sírva és nevetve…
Kedves tanáraink,
mindent megköszönünk,
ami ismeretben
leltük itt örömünk!
Az átadott tudás
mágnesként létezve,
hű iránytűnk legyen
egy egész életre!
Elballagunk innen,
szétszór a sors minket,
jövőnkre függesztvén
könnyes szemeinket.
S erőt meríteni
olykor nézzünk hátra
szép ifjúságunkra,
s kedves iskolánkra!
2 hozzászólás
…olyan jó visszagondolni AZOKRA a szép időkre…
Ezt a gondolatot Te szép versben megörökítetted
Szeretettel olvastam: Kata
Bizony, kedves Kata, igyekeztem mindent beleírni a versbe, ami emlékem megmaradt a régi ballagásokról, beleértve a hangulatot, s az érzelmeket is. Talán a mai fiatalok szemében sok minden nem változott. Ők is ugyanolyan nosztalgiával gondolnak majd vissza évek múltán, mint ahogyan mi is.
szeretettel: alberth