Kicsi madár,
mint a lelkem.
Úgy száll,
csak száll
át a Mindenségen.
Nem lesz Boldog
Soha már.
Csak azt várja,
Mikor jön érte
a halál.
Nem volt soha
Boldog igazán.
Fáradtan, betegen
száll a kismadár.
Száll a kis madár,
Mint a lelkem.
Át a mindenségen.
Csak az ösztön
hajtja már…
De nem életé,
hanem
a keserves halálé.
8 hozzászólás
Drága Zsolt
Egy ennyire szivet szorongató versnek szebb főszereplőt, mint egy törékeny kis madarat, ki a lelked ábrázolja, nem is válaszhattál volna!Nagyon szép!
Ölellek barátsággal:Kriszti
Drága Krisztina!
Nagyon szépen köszönöm!
Puszi:
Zsolt
Nagyon szép lett versed,
Melyben, mint lelked,
Madarad meg énekelted!
Dóra, szeretettel!
Kedves Zsolt szomorúan szép versedhez gratulálok.
Kedves Dóra és Györgyi!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, s a kedves szavaitokat!
Szeretettel,
Zsolt
Ez ma a második vers,amit megzenésíteni ajánlok, mert dalszövegbe illő, a változatos ritmikája miatt 🙂
Hanga
Köszönöm Kedves Hanga!
:))
Szép, szomorú vers:)