Kicsim

Édes, miért muszáj felkelni érted, Mikor te folyton egyedül hagysz,
Édes, miért muszáj követni téged, Mikor te másfelé kacsintgatsz.
Drágám, miért muszáj repdesni érted, Mikor te lassan megfojtasz,
Drágám, miért muszáj becsülni téged, Mikor te csak pénzre hajtasz.
Szerelmem, miért muszáj olvadni érted, Mikor nálad is melegebb a fagy,
Szerelmem, miért muszáj felforrni érted, Mikor felém közönséges vagy.
Kicsim, miért muszáj epedni érted, Ha finom kezed majd megöl,
Kicsim, miért muszáj szeretni téged, Ha gyűlöllek tiszta szívemből.

Kicsim, én már nem szeretlek, nekem olvashatók a jelek,
amiket küldözgetsz.
Azt, hittem egy mosoly, egy csók – elég s minden olyan lesz, mint rég,
ám te társ ebben nem lehetsz.
Más már a felfogásod, meg van a boldogságod,
Én már csak eszköz vagyok, pedig rég milyen jó voltál –
mindig mellettem, de most már boldog nem vagyok.
Ezelőtt bármikor odaadtam volna, csupán egy mosolyodért minden szavam.
Ezelőtt bármit megadtam volna, csak, hogy édes suttogásod halljam.
Régen volt – elismerem. De azt már el nem hiszem,
hogy megváltoznál ily hirtelen. Nem, nem. Ez lehetetlen.
Odaadtam a szívem, jól bántál vele,
de ezek után csak nevettél bele.
Később az egésszel nem törődtél és szívem magára hagytad.
Most úgy érzem magam, mint egy meglőtt, sebzett vad.
Másra, másfelé vágyakozol, neked nem a szíved parancsol,
Napról napra csatangolsz, Álom pénzes-zsákokon lovagolsz.
Ám más virág más bokorban nő, mi nem ily romlott, nem mérgező,
Változz meg te is, hanem változol, várni fog a Pokol, Rád, te kis…

Kedvesem, miért muszáj tisztelni téged, Mikor te titkokban lenézel.
Kedvesem, miért muszáj imádni téged, Mikor karod már nem ölel.
Kincsem, miért muszáj szenvedni érted, Ha te észre sem veszed.
Kincsem, miért muszáj áldozni érted, Ha te ugyanezt meg nem teszed.
Szerelmem, miért muszáj olvadni érted, Mikor nálad is melegebb a fagy.
Szerelmem, miért muszáj felforrni érted, Mikor felém közönséges vagy.
Kicsim, miért muszáj keresni téged, Ha finom kezed majd megöl..
Kicsim, miért muszáj szeretni téged, Ha gyűlöllek tiszta szívemből..

Édes! Szóval, elejétől kezdve színjáték volt, és az egész csak nekem szólt,
Jól játszottál, de kiestél szerepedből majd átlátszó voltál.(voltál, voltál, voltál)
A siker édes, Édes! Megérdemled a tapsot…
Fejed legyen gondokkal terhes, mert már te vagy a bukott. (bukott, bukott, bukott)
Nem fogsz nálam pénzt keresgélni, többé már nem fogsz így élni.
Többé nem fogsz mesélni, Fel fogom majd mérni,
Nem fogsz többet remélni, szemeddel kérlelni.
Már átlátok rajtad. Tetteid nem izgatnak,
Maradsz majd magad, mert én elhagylak.
Bosszút állni nem fogok, mert én nem olyan vagyok,
Szívedbe nem marok, de ott egy percig sem maradok.
Kilépek az életedből, Nem tehetsz tönkre,
Még akkor is, ha az érzés megöl, nem nézek vissza sose.

Édes, miért muszáj felkelni érted, Mikor te folyton egyedül hagysz,
Édes, miért muszáj követni téged, Mikor te másfelé kacsintgatsz.
Drágám, miért muszáj repdesni érted, Mikor te lassan megfojtasz,
Drágám, miért muszáj becsülni téged, Mikor te csak pénzre hajtasz.
Kedvesem, miért muszáj tisztelni téged, Mikor te titkokban lenézel.
Kedvesem, miért muszáj imádni téged, Mikor karod már nem ölel.
Kincsem, miért muszáj szenvedni érted, Ha te észre sem veszed,
Kincsem, miért muszáj áldozni érted, Ha te ugyanezt meg nem teszed.
Szerelmem, miért muszáj olvadni érted, Mikor nálad is melegebb a fagy,
Szerelmem, miért muszáj felforrni érted, Mikor felém közönséges vagy.
Kicsim, miért muszáj keresni téged, Ha finom kezed majd megöl,
Kicsim, miért muszáj szeretni téged, Ha gyűlöllek tiszta szívemből.

Találsz magadnak egy újabb bolondot….
Újra átéled majd az eféle kalandot…
Csak vigyázz, mert ha nagyot botlasz, csak magadra számíthatsz.
Hagylak a boldogságodban…
de már nem járulok hozzá.
Boldogulj csak ahogy tudsz, s egyszer a cél bugyrodhoz majd eljutsz.