Egy ember egyszer (no nem is egyszer),
rosszat tett (direkt!) másnak.
Persze nem gondolta, át
az „AZ AKI MÁSNAK VERMET ÁS” -t,
s ez lett a veszte…
Maga sem tudta, hogyan,
de elvesztette,
először bal kezét,
majd, a jobbat,
(fityiszt többé nem mutathat),
s aztán eltűntek a lábai…
Nem fog többet gáncsolni,
SENKIT,
SOHA!
De az élet nem mostoha,
mert a rossz embernek is lett valami haszna:
A csúszómászók sosem esnek hasra!
Kicsit idétlen tanulság
By Gyömbér
4 hozzászólás
Szia Gyömbér!
Tengernyi gratula!!
Egy mindennapos téma nem mindennapi feldolgozása. Nagyon szellemes, egyéni stílusú vers lett belőle. Te igazi mestere vagy az élet fogyaszthatóvá tételének!
üdv. leslie
Köszönöm leslie, kedves vagy! 🙂
Kedves Gyömbér!
csatlakozom az előttem szólóhoz!
Én is, csak magasztalni tudlak.
A téma, a képek a fogalmazás
és a vége is frappáns!
Nagyon jó volt olvasni!
Köszönöm!
Szeretettel:Béla
Kedves Béla!
Ezt a verset olyan régen írtam, hogy már el is felejtetem.
Köszönöm, hogy emlékeztettél rá, azzal. hogy olvastad!
Örömmel láttalak: Gyömbér