2025. április 16., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Kicsit nehéz

    GyömbérBy 39 hozzászólás1287 megtekintés

    Kicsit nehéz, de nem csak nekem
    vagyunk páran ezzel így,
    kusza folyók körülöttünk,
    s nincs egy palló, nincs egy híd.

    Próbálunk ellenni önmagunkkal,
    hogy boldoguljunk, teszünk – veszünk,
    és időről – időre letöröljük,
    porosodó, vén fegyverünk.
    Állunk a parton kattan a ravasz,
    ha csónak köt ki a szigeten,
    Ki ez? Barát vagy ellenség?
    Azt látjuk csupán, idegen.
    Félünk másoktól, s leginkább magunktól,
    erre megvan minden okunk,
    szennyes-véres víz körülöttünk,
    egyre jobban undorodunk.

    Istenem! Látod, hogy mi folyik itt lent?
    Lassan az asztalra kéne csapni!
    Vagy kérdezem, mért nincs a génjeinkben,
    hogy tudjunk élni, és élni hagyni?

    Share.

    39 hozzászólás

    1. aLéb on

      Gyömbér, ennek a versnek az értelmezése bennem több rétegű, az egyén elszigetelődését, félelmeit bennem ugyanúgy megfogalmazza, mint a párizsi események nyomán felmerült kétségeinket, félelmeinket és empatikus érzéseinket. Nagy súlyú vers, erős gondolatok.
      aLéb

    4. Kőműves Ida on

      … tudjunk élni, és élni hagyni…
      Istennek az asztalra kéne csapni…

      Csakhogy Isten szabad akaratot adott az embernek, s lám mi mit teszünk, halomra öljük egymást… elszomorító, borzasztó… de hát félelemben nem lehet élni!

      Nagyon jó a versed, Gyömbér, örülök, hogy írtál róla. Jólesett a lelkemnek.
      Köszönöm!

      Ida

    5. Finta Kata on

      Kedves Gyömbér!
      Igaz és mély gondolatok a versedben, s a záró sor ha igaz lenne, más lenne az élet: "tudjunk élni és élni hagyni!"
      De az emberi butaság, aki ezt nem érti, szüli azokat a gonoszságokat, amely ártatlan emberek életét nem tiszteli és meri elvenni…
      Remek a versed, gratulálok!
      Szeretettel: Kata

    6. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Gyömbér! 🙂
      Örülök, hogy újra jelen vagy itt, bár az apropó nem annyira szívderítő, de versed tökéletesen körvonalazza azt, ami mostanság sokunkban zajlik.
      Bekeretezted a mondanivalót, elég rendesen. Bennem a középső rész miatt lelkifurdalás támadt, ezért is gondoltam át tegnap óta többször is.
      Finom közelítésed felvázolja napjainkat, gondolatainkat, önmagunkat. A tenni akarást, de a tanácstalanságot is.
      A záró fohász nagyon tetszik, remélem, eljut oda, ahova a kérdést szántad, ahonnan a megoldást is várod.
      Szép vers, de jó is. Van bőséges mondanivalója, én csak köszönettel adózom neked a megfogalmazásért. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    8. túlparti on

      Szia!
      Nem puskáztam aléb hsz-éből, remélem elhiszed. KÉRLEK! csak épp én is erre gondoltam, ez jutott az eszembe.
      olvasom soraid, le kell hántolni az összes héjjakat!
      Tudod, mi jutott az eszembe? Cseh Tamás-Bereményi Géza: Suhannak, messzeszállnak…
      és ez az első héjjazat a versedbe
      bocsánat a szószártyáskodásomért

    10. Dobrosi Andrea on

      Kedves Gyömbér!

      Elolvastam a verset és elolvastam a hsz-kat. Már aléb-bel egyet kell értenem, meg aztán Ida felvetésével a szabad akaratról. 10 pont mindenkinek. Neked is. Sajnos, mi emberek nem tudjuk csírájában megoldani azt a problémát, amit épp mi okozunk magunknak. A párizsi példa kitűnő párhuzam. Minthogy a kenyér sincs héj nélkül, a nézetek sincsenek meg szélsőség nélkül…

      Még egyszer, gratulálok!

      Üdv,

      A.

    13. Angyalka on

      Kedves GYömbér!
      Gondolom a menekültkérdés váltotta ki belőled, hogy ezt a témát dolgozd fel. Mélyreható gondolatok, de a helyzet azért nem ennyire egyszerű. Az asztalra csapni nagyon nehéz, főként, ha megfogják a kezed. Szép köntösbe öltöztetted a gondolataid. Üdv. Szilvi

    16. jerrynostro on

      Kedves Gyömbér!

      Valóban sokrétű, minden szempontból értékes művet alkottál, tökéletesen megjelenik mindaz, ami az emberek igen nagy részére, és sajnos napjaink eseményeire jellemző.
      Lehetetlen megmondani, mi a megoldás, de ehhez biztosan az volna szükséges, hogy minden egyes ember szívben és intelligenciájában is felnőjön hozzá. Erre sajnos még nem látok esélyt.
      Az utolsó strófa mindent megkoronáz, én is számtalanszor felteszem magamban a kérdést, miért nem tudunk élni és élni hagyni? Mennyivel könnyebb és emberségesebb lenne itt minden, ha erre a képességre mind szert tehetnénk és folyamatosan gyakorolnánk!
      Nagy köszönet jár ezért a versedért, égetően fontos erről a témáról írni!
      Bennem megszületett a katarzis érzése, nagyot alkottál!

      Üdv.:Tamás

      • Gyömbér on

        Kedves Tamás!

        Köszönöm szépen a hozzászólásod. Sajnos nap, mint nap élem meg azt az érzést, ami ezt a verset szülte.

        Muszáj abban hinni, hogy lesz másként. Illetve nem is a "másként"-ben, hanem inkább azokban az emberekben, akikben megvan az "élni és élni hagyni" tudás képessége.

        Szeretettel láttalak: Erzsi

    Leave A Reply