Az arc ismerős,
hajába a troli áramszedője
szórt szikrákat, attól olyan ütős
a frizura és a rím.
Tolla alatt a remekművek
apró köhintéssel születnek,
a szonett csak egy hosszú
szellentés, és máris kész.
Meglett kora ellenére
a szexről szenvedéllyel beszél,
íme egy koszorús költő, aki kefél.
Zavarban hallgatod,
ő az, ki oly nagyot alkotott?
Zakója alatt pállott, rózsaszín ing virít,
ráncos szája szélén hideglelés,
és abból, ahogy zihál,
elkelne már egy szívátültetés.
A stílusa is annyira pikírt,
hogy a szemed undorral forgatod.
A körúton korzózik
ifjú feleségével karöltve,
riporterek minden becses
lépését követik,
egy fotóért egymással
mennek ölre,
mégis mikor őt olvasod,
a rím puhán gördül,
valami megérint, és benned is örül,
tudod, miért olyan jó írni,
és akkor, ott, elkezdesz hinni.
10 hozzászólás
Látom, hogy még nem nagyon cuppantak rá, de nekem nagyon tetszik!
"íme egy koszorús költő, aki kefél.(Vagy legalábbis arról beszél…..bocs,de ezt nem hagyhattam ki.)
Köszi szusi! :)))))
Kedves Boszika!
Nem egy elkefélt vers 🙂 Nekem tetszett.
Ági
Köszönöm Ági! 🙂
Kedves Boszika!
Igazi modern vers, egy igazi ironikus költemény. Érdekes volt olvasni, a bulvárlapok hírei jutottak róla eszembe, amiktől időnként bizony felfordul a gyomrom. Élethű téma. Üdvözlettel: Szilvi
Egyetértünk Szilvi, mint mindig…. :))
Ez a vers egy jól sikerült portré.Tetszik nekem.
Szeretettel: Ágnes
köszönöm Ági.
Tetszett a vers iróniája, a szókimondása úgy, hogy elkerülted a vulgaritást, és a vers szerkezete, vezetése is. Beleengedted magad, úgy éreztem, de így lett jó :-))).
aLéb
köszönöm aLéb! 🙂