Kiforgatott zsebemből

tarantula dorombol az ölemben, macska énekel odakint a fán,
madár nyávogja gyáván: miiaaaúúristen?!
rottweiler repül, fülei előrehegyezve, valami batman is lehetne,
őz huhogja csönd legyen, és bagoly gomolyog, pipájából füstöt ereget,
nézd amott egy mongúz tiszta ruhát tereget, és a háziasszony négykézláb ugat.
a szú mosolyog, és tehén fúr lyukat a fejembe, metróépítő lehetne.
a sas vasal, az oroszlán porszívózik. lány béget, és lázmérő a farában, fejnek itt
nehéz emlőket a percek, horkan a hó a lábam alatt, szétnyitom a koponyám,
és nézem a dohos alagútakat. idegek tivornyáznak, abszintszín foltok agyamon
az elmebeteg gondolatok, s UV fényben vonul át barázdáin a szerelem.
a hal is pálinkázik, ne tagadd le nekem, s mikor a cápa fogat mos, elmegy lefeküdni
hatalmas vízágyába. dögcsillag hintázik a szélben, s egy letépett emberszirom a lány kezében.
érzelemcsipszet ropogtatok. pattogatott csendet eszek. ha benned jártam, nyomot hagyok.
akasztott kedd délutánt, eltaposott élvezetet. hering kering a lefolyóban. múltam éppen lefolyóban.
jelenem kukorékol most a legmagasabb dombtetőn. titok turbékol józan megismeréssel. vágy bugyborékol ezer vízpofával, hogy soha ne érd be kevéssel.