Tegnap még azt hittem, jól vagyok,
Pedig csak búsan álltam a kitikkadt mezőn,
S száraz torkomat egy hang nem hagyta el.
Kiáltani akartam, de nem maradt erőm.
Szólni akartam, nem tudtam, kihez.
Istent kerestem fent, a szürke égen.
De hiába kutattam, nem volt ott, sehol.
Elfordult már tőlem réges-régen.
Bámultam a messze horizontot,
Hogy lángba borult már az ég alja.
Hiába kiáltok, üvöltök, ordítok.
Hangom soha, senki meg nem hallja.
Tegnap még azt hittem, jól vagyok.
Pedig csak álltam az átkozott ég alatt,
Kifosztva hitemből, szavamból, álmomból,
Míg mára már lelkem sem maradt.
2 hozzászólás
Úgy látom önkifosztás történt. De ne aggódj kulturális miniszter még lehetsz, mint L. Simon.
Amúgy nem annyira rossz, de lehetne rajta alakítani.
Üdv: F.J.
Kedves F János!
Nagyon szépen köszönöm a kifejezetten építő jellegű kritikát! Mindig jó ilyen hozzászólásokat olvasni, mert tele vannak mondanivalóval. A kulturális miniszteri posztot majd fontolóra veszem, ha már figyelmembe ajánlottad.
Maradok Tisztelettel