Mikor levél is alig van a fákon
szeretek sétálni a kihalt utcákon.
Emberekkel alig találkozom,
kabátomat összébb húzom.
Fázom …néha megállok…
Hova lettek a régi barátok?
Én most is itt járok
ahol lábnyomokat sem látok.
A túloldalon ajtó nyílik,
a gyermeket óvatosságra intik,
– csak menj, nézz szépen előre…
baj nem lesz tán belőle.
Csendben csak állok, fázom,
már a gyermeket sem látom …
A hazafelé útat megtalálom.
Vadlibák V betűt írnak az égen,
kicsit sem félénken.
Hangos gágogásuk elterül a csendben,
békességet érzek a szívemben.
Minden oszlopon kigyullad egy lámpa,
sétámnak vége mára.
Ágyamba bújok nemsokára,
angyalokkal megyek tovább
mennyei sétára.
12 hozzászólás
Szia!
Nagyon jól visszaadod a fázós, őszi hangulatot. Jól megörökített kép, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szép őszi séta, gondolatok az elmúlásról. Gratulálok!
barátsággal Panka!
Kedves Hova!
Gyönyörüen megragadott kép.Gratulálok!
Üdvözlettel:Hekaté
Kedves Rozália!
Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
Szeretettel üdv:hova
Drága Panka!
Érzékeny kis lélek vagy Te.Beleláttál a gondolataimba.Bizony az elmúlás ott volt az érzések között mikor a vers született.Akiket már nem találok,nem látok,még a lábnyomokat sem.
Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hekaté!
Bizony mindenben van szépség csak észre kell venni,meg kell találni.Köszönöm értékelő hozzászólásodat.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova!
Ez nagyon tetszett, és olyan jólesett végigolvasni, mert csak úgy siklik az ember szeme a szavakon, annyira együtemű, mintha gyöngysorként volnának összerakva a szavak.
Kedves Vali!
A versedet olvasva, újra elébem jöttek, a tegnap reggeli gondolataim. Fenn voltunk Graubűndenben versenyen, Chúr és Davos között, és reggel amig a többiek aludtak kimentem sétálni. Új hó esett, és minden másképp nézet ki, mint egy nappal elöbb, amikor megérkeztünk. És akkor Adrienne Ivey idézete jutott az eszembe:
"A hótakaró mindent egyformán belep: a fákat, a gyepszőnyeget, az utcákat, háztetőket, autókat. Amerre csak nézünk, minden fehér. A hólepte gyep egyformának tűnik, akár szépen gondozott, akár ápolatlan. A vadonatúj, ragyogó autót nem lehet megkülönböztetni a tízéves, rozsdás csotrogánytól. Minden tisztának és üdének látszik, még az is, amit megviselt az idő és a rossz használat. A hó, akárcsak a csendes halál, mindent egyenlővé tesz."
Jó ilyenkor sétálni, olyan gondolatok jönnek az ember eszébe, ami talán máskor sohasem.
üdv Tóni
Kedves Valika!
Szép, fázós pillanat megörökítése, képeid megjelennek az olvasó előtt.
Egy elgépelést látok, az utolsó sorban, biztos "kigyullad" akart lenni…Nem vetted észre.
Persze ez nem von le a vers értékéből.
Szeretettel: Lyza
Kedves Enikő!
Én köszönöm,hogy a "gyöngyöket" felszedegetted.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves toni!
Köszönöm a számomra sokat jelentő hozzászólásodat.Látom,nem csak átfutod a verset,hanem elidőzöl.Ez jólrsik.
Szeretettel üdv:Vali
Drága Lyzám!
Köszönöm értékelő hozzászólásodat és a figyelmeztetést is.Bizony-bizony hibát követtem el,betű kihagyás és még a rövid helyett hosszú ú-t is írtam.Fogom javítani.
Szeretettel üdv:Vali