Kiáltani szeretnék de beragadt a szájam
Csak tátongok némán ,mint partra vetett hal.
Életörömtől bő,dagadó vénám
Elpattan ,elmálik,minden kihal.
Kihunyt létemnek pislógó sugara,
Meglebben fázósan,kialszik a láng
Nem tudom felgyúl-e egyszer még valaha
Az új világot áldó reményszülte láng.
[IG_KITOLT]
Kihaltam
By szekelyke
4 hozzászólás
Nem aszád ragadt be, mert akkor nem tudsz tátogni….hanem a hang szorul meg…
Isteni a szóhasználatod!
Az utolsó két sort én kiemelném, és egy rövidebbel zárnám le… mivel kihalsz teljesen – akkor már nincs remény!
De le a kalappal íróiságod előtt!
Mindig úgy ringatozók a verseidtől
biztos a ritmus teszi
Nagyon tetszik ez is! Csak ámulok, milyen gondolataid vannak. és sok hasonlóságot találok. Nagyon tetszenek a verseid, és egyébként nekem tetszik a sajátos szóhasználatod. Ettől még jobban megfog :))
Ja, elfelejtettem megemlíteni, hogy tetszik, hogy keresztrímmel írtad. Mostanában ilyet nem is olvastam. tetszik:))