Olajat loccsantottunk a tűzre,
az pedig lángol, feldúltan lobog.
És mi, balga öntudatban valljuk,
hogy fegyverropogásra riadó
reggeleink még mindig boldogok,
és ahogyan az üszkös nappalra
ráhuppan a nyomasztó alkonyat,
meg sem kíséreljük megérteni,
hogy mi a fenéről szól a szemet
szemért, s a fennálló fogért fogat.
3 hozzászólás
Kedves Eferesz!
“Olajat loccsantottunk a tűzre,
az pedig lángol, feldúltan lobog.”
Mennyire igaz!
ÉS
“meg sem kíséreljük megérteni,”
mröl is van szó,habár mi idéztük elö
a dolgokat!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Szia sailor!
Bizony, hogy mi. Bár – feltételezem – sokan szeretnék ezt a zsákálatkára kenni.
Szeretettel: Szabolcs
Rövid, tömör, sokatmondó – remek írás! Ildikó