Lelkemben zord hideg vájkál,
megdermeszt.
Testem, mint a jégcsap,
beleremegek.
Amióta elhagytál,
rám csak sötétség vár.
Miért nem szeretsz?
Miért nem kellek?
Mert más vagyok anyám?
Arról nem tehetek,
hogy e zárt-világba születtem.
Attól még én is létezem,
és olykor úgy érzek,
akár a többiek.
Napfényre, melegségre vágyódom.
De, lelkemben csak akkor lesz kikelet,
ha eljössz hozzám,
megölelsz,
rám nevetsz.
Bevallod, tévedtél, mert eldobtál,
mindennap rám gondoltál.
Kellek neked,
csak megbotlottál.
Igaz így lesz ez?
Egyszer így lesz ez.
Eljössz hozzám,
megölelsz,
rám nevetsz.
Kikelet
By Nagy Noémi
6 hozzászólás
Kedves Noémi!
Bár én csak apa vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy bár melyik gyerekemet eldobtam volna ha valami született betegségük lett volna. Nem tudom, hogy egy szülőanya hogy tehet ilyet.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa, köszönöm az olvasást és az értékelést.
Barátsággal: Noémi
Kedves Noemi!
Egyezek mindenben harcsával!
"Az autizmus világnapja"…jó,hogy létezik ilyen is!
A szépségversenyek és és és árnyékában,alig jut
egy egy rávílágítás ezekre és hasonló dolgokra!
Írásod aktuális…különösen ezen a napon…
jaj,bár az lenne minden idöben!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves salior, köszönöm a hozzászólásodat és a csillagjaidat.
Barátsággal: Noémi
Kedves Noémi !
Nagyon tetszett a versed, ismerek autista gyermeket, kiválóan tudunk beszélgetni, nagyon szeretem őt.
Gratulálok alkotásodhoz.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Milyen bator vagy, hogy ezt a verset megirtad…"Igaz igy lesz ez?"…mennyire faj ez a kerdes, tudva a tartalmat/indittatast, amiröl irsz…..szivszorito a sok kerdesed, vagy ahogyan a kisfiu helyebe kepzelve magad magadban keresed a hibat, amiert egy rettenetes döntes megszületett… öszinte es tiszta. Gratulalok hozza.
H.