Csak táblábolt, és tördelte a kezeit. Micsoda nap! Micsoda este!
Nagy betegség, hosszú szenvedés volt a drága férjéé. Mindent méltóságteljesen viselt, az utolsó pillanatokig. Amikor a kórházi ágyán ülve egymás kezét fogva, némán egymás tekintetét keresték, Laci kicsit erősebben megszorította Edit kezét. Az asszony összerezzent, ilyenkor attól tartott ismét egy fájdalomhullám érte el a férjét. Ezek voltak a legnehezebbek. A Morfiumot úgy várta, hogy hozzák, mint ha neki kellene. Osztozott a fájdalomban, és osztozott a megkönnyebüléskor is. Kérdően nézett Lacira, és szomorúan látta verejtékezik.
-Hogy érzed magad drágám? -kérdezte gyengéden.
– Elviselhetően. Valamiről beszélnünk kell. -mondta erőt erőltetve a hangján.
Valahogy elmaradt mindig , nem hozakodtunk elő azzal, miként alakuljon a halálunk utáni temetkezés.
Edit szóra nyitotta száját, de Laci intett felé a kezével, hogy várjon, még nem fejezte be a mondanivalóját.
– Nincs mese. Meg fogok halni. Nem a küzdésemmel van a baj, hanem azzal, hogy a mai orvostudomány tehetetlen a betegségemmel szemben, és tegnap, az orvosommal való beszélgetés megerősített abban, hogy a napjaim meg vannak számlálva. Mindegy, hogy holnap, vagy pár hónapig tart ez az egész, a lényegen mit sem változtat.
Nem búcsúzkodni akarok, mert ahhoz nem lenne lelkierőm. Viszont tudnod kell, téged szerettelek egész életemben, tisztán, őszintén.
Azt szeretném, hogy amikor meghalok, a hamvaimat szórd a Dunába, ott, ahol szerettem horgászni. A vízpart volt a második szerelmem, onnan vigyen a víz…
Edit torkát a sírás fojtogatta." Mi ez, ha nem búcsúzás?" Csak bólintani volt képes, és egy vékony hang tudott csak kipréselődni a torkán.
-Minden úgy lesz, ahogy szeretnéd, Kedvesem.
Másnap belemerülve a munkájába, megcsörrent a mobiltelefonja. Minden alkalommal összerezzent a csörgéstől. Számtalanszor, míg rá nem tekintett a kijelzőre az futott át az agyán, most kapja a megváltoztathatatlan hírt. Megkönnyebbült, amikor nem az orvos nevét írta ki a készülék. Most is az érzés hatalmába kerítette, és kővé dermedt ahogy meglátta, a dr Kiss nevet.
Felkapta , és remegő hangon szólt bele.
– Baj van? Nagyon sajnálom asszonyom… Mikor tud bejönni a kórházba? Azonnal, azonnal ott vagyok… -hebegte.
Odakiáltott a munkatársának, aki éppen a kávéfőzővel babrált, hogy most kapta a hírt, meghalt a férje. Kérte sietősen, hogy pakoljon mindent majd el az íróasztaláról. Már viharzott is a kórházba. Az autóból felhívta a gyerekeit, hogy menjenek ők is, ott találkoznak.
Mindent Laci akarata szerint végzett. A búcsúztató megtartása után, pár nappal csengettek. a Temetkezési vállalattól hozta egy férfi a hamvakat. Edit átvette, és pár napig a lakásban tartva sírdogált.
Egyik este rászánta magát, és szürkületben beült az autóba nehéz szívvel, teljesíteni a végakaratát a férjének. Lebotorkált a lépcsőn, és meghatódva szétszórta a hamvakat a Dunába.
" Most minden elveszett. Porból lettünk, porrá leszünk"-mormolta.
Egy héttel később, szokatlan időpontban csengettek. A gyerekei hétköznap telefonom érdeklődtek mindig, és a gyász miatt, még jobban bezárkózott lelkileg, nem igazán beszélgetett senkivel. A csendet, nyugalmat kívánta, a magába zárt gyászt. Az órára pillantott. Este hat óra volt.
Kinyitotta az ajtót, és szinte földbegyökerezett a lába.
A temetkezési vállalattól , egy férfi állt előtte, aki közölte, meghozta a férje hamvait. Edit megtántorodott, és reflexszerűen becsapta a férfi orra előtt az ajtót. Majd újra kinyitotta, és ráüvöltött a férfira.
-Vigye innen! Nem hallja ? Vigye innen! Azonnal. Én a férjemet már eltemettem.
Majd becsapta az ajtót másodszor is. Nekitámaszkodott az ajtófélfának, az ájulás kerülgette.
"Kinek a hamvait szórtam a Dunába? Örök kérdés marad számomra…"- zokogta.
Csak téblábolt, és tördelte a kezeit. Micsoda nap! Micsoda este
25 hozzászólás
Kedves Marietta!
Még a hátam is borzong, hogy ilyen megtörténhet. Elképzelni is rossz, hát még átélni ilyet, amit felelőtlen emberek tévedése, figyelmetlnsége okozhat a gyászolónak.
… s ez valóban megtörténhetett?
Szeretettel: Kata
Igen, Kata, ez megtörtént. Nagy bonyodalom származott belőle. Az eset a 80-as években történt, édesanyám kolléganőjével. Nem színeztem ki az esetet, igyekeztem hű maradni a valósághoz.
Szeretettel:Marietta
Magam is hallottam már hasonló esetről, sajnos…
Szomorú a te történeted is Marietta.
Szeretettel
Ida
Egyébként, Ida pont Pécsett történt az eset. Talán Te is ezt hallhattad. Elképzelhető…
Szeretettel:Marietta
Nem semmi történet, de ha belegondolok, a hamvak, csak hamvak. Az ember emlékeinek nincs semmi köze a hamvakhoz. Szeretettel Ibolya
Nem tudom Ibolya, az igaz, hogy a hamvak csak hamvak. Itt a lényeg az, hogy kétszer vitték ki a feleségnek. Hát? A leli része, az biztosan nem volt mindegy. Sőt, nem is volt az. Emlékszem nagyon megviselte , és mindenki döbbenten állt az eset hallatán.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta! Szomorú történet, megfejelve a mindenhol általában jellemző fejetlenséggel. Ez mind az írói fantáziád javára írandó.
Azonban amikor nem az irodalom berkeiben keressük a szomorúságot, és a fájdalmat megcsúfoló rendetlenséget, akkor azért el kell mondani, hogy nálunk – mert itt játszódik a történet – a hamvakat nem közvetlenül az urnába teszik, hanem egy műanyag edénybe, amit légmentesen leforrasztanak. A dobozra az elhunyt adatait tartalmazó matrica kerül, és egy emléklapot mellékelnek hozzá, amin szintén rajta van, hogy kinek a hamvasztása, mikor történt, és milyen számon. Így a valóságban, ha a Dunába szórná a feleség a hamvakat, akkor ki kellene vennie az urnából a műanyag edényt, hogy felnyissa, és az azon lévő matrica akkor is megmutatja, hogy kinek a földi maradványait tartalmazza, ha az emléklapot nem is olvasná el esetleg. /Ha az emléklapot, és a műanyag dobozt nem dobta a Dunába, akkor utólag is meg lehetne állapítani, hogy kinek a hamvai voltak./
Szia Judit!
Azt én nem tudom, hogyan történhetett ekkora mulasztás, ez az eset megtörtént. Sajnos. Valamiért duplán címkéztek ezek szerint. Az volt a baj, hogy kétszer kivitték. Hogy kinek a hamvát először, és kiét másodszor, azt nem lehet tudni. Biztosan megnézte rendesen az elsőt. A másodikat nem, mert át sem vette. Bonyodalom lett belőle, és egy életre szóló lelki probléma.
Szeretettel:Martietta
Kedves Marietta!
Nagyon megrázó történet, de sajnos előfordul,
és lelkileg kikészülnek a hozzátartozók…
Puszillak! Lyza
Tegnap, amikor Judit hozzászólt az írásomhoz, rákerestem a hamvasztás menetére. Elolvastam, és valóban olyan precízséget olvastam a folyamat véghezvitele szerint, hogy elképzelhetetlennek tartanám én is, ha…nem történt volna meg!
Mulasztás történt, az biztos. A külső adminisztrációnál lehetett a baj.
Az írói fantáziám, nem tudott volna eddig szárnyalni, mert eszembe sem jutott volna ilyen, annyira kis "mazsola vagyok".
Beszélgetés közben jutott eszembe, mert a hamvasztás szóba került, valami kapcsán, a minap.
Szeretettel:Marietta
És micsoda írás! Én elhiszem, hogy megtörtént, hiszen az élet produkál ennél még hihetetlenebb helyzeteket is.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm szépen. Igen! Hihetetlen is akár, és mégis…
A döbbenet engem is , és mindenkit utolért annak idején.
Szeretettel:Marietta
Szegény asszony…(ok)
Szegény férj.
Nem kell írói fantázia, az élet olyan dolgokat produkál, de olyanokat…!!!
Valóban nem kell írói fantázia ehhez, és megvallom hősiesen, nem is jutott volna sosem eszembe, megcsavarintani, egy hamvasztás történetét.
Szeretettel:Marietta
Nemhiába a kedvenc mondásom az, hogy Ami megtörténhet, az megtörténik. Bugyuta kérdésem az, hogy nem derült ki végül, hogy mi is történt valójában?
Annyit tudok, hogy tisztázták a helyzetet, és azt tudom, hogy már kételkedett abban, hogy most kinek a hamvait is szórta a vízbe? A másodikat nem nézte meg, mert elutasította, hogy ott bent az urnában milyen adatok szerepeltek, nem tudom. Hogy a vizsgálat során mi is lett a végkifejlet nem tudom.
Szeretettel:Marietta
Szerintem mindenkinek totál mindegy volt ez a hamucsere. Csak azt nem értem, hogyan küldhettek ugyanarra a címre két adag hamut. Szeretettel: István
Ez adminisztrációs hiba lehetett, de egy biztos. Valamit nagyon elcsesztek. Gondolom korrigálták mert valakinek, ha átveszi újból, nem érkezik meg. Brrrr…
Szeretettel:Marietta
Szinte hihetetlen kedves Marietta !
Hitelesen adtad át a történetet. Sajnos minden megtörténhet mai világunkban.
Szeretettel gratulálok: Zsu
…hát bizony, az megtörténhet, amire azt hisszük, tutira nem. Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Nekem most nem az adminisztrációs hiba az ami felkavart. Épp egy éve … ááá nem tudom még leírni sem. Majd elmondom.
szeretettel-panka
Nem akartalak felkavarni… Ok, majd egyszer elmondod, ha szeretnéd.
Puszi:Marierta
Vannak tévedések, melyek olyan sebet vájnak, amit ember már nem tud helyrehozni. Kegyetlen történet, de az írás nagyon jó. Egyszerű, nem fényezett, emberi. Átsüt a dráma a sorokon.
Marietta, jól csináltad.
pipacs
Ez egy valóban nem fényezett történet. Tényszerű, sajnálatos állapot. Én is azt gondolom, hogy bármennyire is tisztázódott annak idején az eset, mert biztosan le lett zárva valamiképpen, mégis felteszem a kérdést. Ez képes elmúlni úgy, hogy ne hagyna nyomot az érintettben?
Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Kegyeletsértés lenne felemlegetni a hibákat, amiket az írásban találni?
Mert bizony tele van ilyesmivel.
A történet maga azonban nagyon megdöbbentő és szomorú.