Virágszőnyegen lépdelek mezítláb,
reám jámbor szellő szórja nyilait.
Bimbók cirógatják lelkem titkait,
elbűvölő tavasz leszel a bírám?
Maradj itt, ne siess el kérlek, várj még,
én téged bíz olyan nagyon szeretlek!
Gyilkos, rút tél tűnj el!- hagyd hogy feledjek,
és ne kövess már tovább sötét árnyék!
Ó, kikelet, vidíts fel, ne légy börtön,
szoríts magadhoz perzselő fénysugár,
engedd, hadd érezzelek a bőrömön!
Kertemből krókusz csokrot neked kötök,
de segíts, légy a kertész reménysugár,
illatozz, csivitelj, s vígan hömpölyögj!
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon szép órás!
Tele széo hasonlatokkal,képekkel,szónekkel
óhajokkal!
"Ó, kikelet, vidíts fel, ne légy börtön,
szoríts magadhoz perzselő fénysugár,
engedd, hadd érezzelek a bőrömön"
nagyon jó!!!!
Szeretettel gratulálok:sailor
Ügyelj nagyon magadra!
Hálásan köszönöm hogy elolvastad a versem és kedves, értő, érző szavaid: Zsuzsa