Kilencszer ölellek, kilenc naplementén,
holdsugár-karjaim, lényed asszonytestén.
Kilenc éj, kilenc kéj, mindenik mennyország,
csillagos táltosunk kötelét megoldják.
Nyolcszor elbúcsúztunk, s összejöttünk újra,
hétszeres esküvel, buján összebújva.
Hatszor lefeküdtünk, egy éjen hat ágyba,
forrón öt újjunkat kulcsoltuk egymásra.
Négy kezünk barangolt tétován egymáson,
háromszor sóhajtám, te legyél a párom!
Nem élet az élet, csak veled kettesben,
bevallom, számomra te vagy az egyetlen!
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
Remek. Számokkal levezetett nagyszerű érzés, kilenctől az egyetlenig.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Ez a visszaszámlálás is az mennybe repít, pedig nincs rakéta, nincs ürsikló… 🙂
Örülök, hogy tetszett!
Üdv.: Alberth