E mélabús barangolásban érted
vajon hová jutok, ha nem lelem
csupán a régi, hetyke büszkeséged,
mi lesz, ha kénye játszadoz velem?
Tovább csavargok, át az éjszakába,
üveghegyek mögé bolyongok el,
ha vágyam árvuló, szelíd szavára
kevély szavad továbbra sem felel.
De hogyha lázasan karomba bújva,
remegve-égve mondanád nevem,
veled maradna, álmodozva újra
vadul beléd szeretne mindenem.
Vigyázz ezért, hogyan fogadsz ma engem,
ha gőgösen kacagva, elfutok,
de hogyha végre lágyan, úgy ölemben
egyetlenem maradsz, ki ringni fog!