Most itt ülök Bruggban egy kis kávéház napos teraszán
élvezem a meleg nyári napot, amely melegen süt le rám,
az autót leadtam ma évi szervizre itt eg közeli garázsban
élvezném a napot de nem tudom, nagyon sok darázs van.
Szívesen innák a friss üdítő italból végre egy kortyot
de a pohár szélén egy kövér darázs hangosan hortyog,
meglököm a kezemmel, szálljon már egy kicsit odébb
de pont akkor, egy csinos pincérlány az asztalomhoz lép.
A lányra nézve, darazsat poharamról akartam elzavarni
de a darázs csökönyösen a pohár szélén akart maradni,
felvettem az asztalról az újságot, azzal akartam rácsapni
de az asztalon feldűlő poharat, már nem volt időm elkapni.
A kislány fehér kis kötője hirtelen rózsaszínre változott
de alatta a szoknyája, csak két kis sötét pontot kapott,
mérgemben magamat ütöttem volna most szívesen agyon
de annak akinek nincsen agya, annál hova ütnék vajon?
Hirtelen egyetlen értelmes szavat kimondani nem tudtam
csak néztem a lányra, értelmetlenül összevissza dadogtam,
olyan jól esett volna, most valahonnan egy külső segítség
de felettem rendületlenül tovább ragyogott, a felhőtlen kék ég.
Nem baj bácsikám, nem történ itt ma semmi komolyabb baj
fejemen felállt, a régi szép időkből visszamaradt pár szál haj,
hallottad, azt mondta Bácsikám, kérdém hihetetlenül magam
legszívesebben ki csupálnám, azt a megmaradt pár szál hajam.
Csörög az óra, fel kell kelnem, az autót kell a műhelybe vinni
de egy biztos, ma nem fogok egy teraszon sem üdítő italt inni,
legfeljebb megiszok még az autóra várok, gyorsan egy feketét
félek, hogy valaki valóban, a megálmodott tyúkszememre lép.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Egy igazán kedves történet versben elbeszélve…
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Ez az én igazi énem. Leülök egy kávézóba, egy notesz, egy örökíró, nézem az embereket, és várom a témát. Azt tudom, hogy írni fogok, de azt nem, mit és miröl. A holnapi pontossan ennek az "ötlet"-nek a kimaradásárol fog szólni, amikor ma csak ültem, és sehol egy ötlet. De azért amit akartam, mégis befejeztem, mert a célom mindig egy 7 – 8 versszakos vers. És ha az ötlet hiányzott is, a vers készen lett.
Néha egy diktafonnal megyek sétálni. ahol nincs alkalmam jegyzeteket írni, ott halkan beszélek. Ma már ez ezekkel a modern Mobilokkal semmi probléma.
Úgyanis valamikor ha valaki egyedül volt és beszélt, akkor azt mondták, egy kicsit dili. Ma már nem tünnik fel senkinek, mert 95%-ka az emberiségnek "dili".
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni