Elhagyott, üres héj,
Mester üres burka.
Miért van a bölcsesség
Az elméből kitúrva?
Elhagyott, üres héj,
Mester olcsó árnya.
Hol van a bölcsesség,
Az ősi tudás szárnya?
Kiszáradt medrek.
Száraz, halott élet.
Üres, vértelen erek.
Világát vesztett lélek.
Értelem nélkül kattogó elmék,
Irányítás nélkül forgó,
Rendezőelv és rendező nélküli,
Meglódult, tömegnyi fogaskerék.
Hatalmas, lomha jószág értelem nélkül,
Hatalmas agy ész nélkül,
Hatalmas elme tudás nélkül,
Hatalmas szív bölcsesség nélkül.
Minden üres.
Minden élet halott.
Minden, mi pezsgő lenne, száraz, kopár, poros.
Minden, mi értelemmel teli lenne, poshadt, üres.
Minden folyómeder kiszáradt.
Minden szív megállt.
Az erek vér nélküli, értelmetlen csövek.
Az elme meglódult, őrülten pörgő fogaskerekek.
Minden folyómeder kiszáradt.
Minden élet halál.
Minden elme értelem nélküli.
Minden frissesség aszott.
Hisz a Mester vak.
Elfelejtette, aki volt.
A Mester ostoba.
S nem ébred fel soha.
2 hozzászólás
Különleges versformát válaszottál. A rímeknél nem vagy következetes, és ha kötött formát használsz, akor a szótagokat is illene számolni. Egyébként a versed tartama tetszik.
Üdvözöllek: Kata
Drága Maat Ka Ra!
Őszintén szólva engem mindig inkább a versek tartalma ragad meg, és ha az jó, akkor már a formát nem is nézem (de ez nem jelenti azt, hogy nem adok a minőségre). Számomra az a fontos, hogy egy vers szívből, lélekből szóljon, és ez erre a művedre is érvényes. Nekem nagyon tetszett!
Szeretettel: Megaera