Össze zavarodva tekintek a holdra
mi fáj szívemnek, bele van írva.
Mardosó kínok gyötörnek,
maradni vagy menni kellene.
Nem értem létemet
így élni gyötrelem.
Sajgó fájdalom, jön, átkarol
bújnék ki belőle.
De vasmarok, mi úgy szorít,
kiáltásom hova juthatna így?
Nem hallja senki sem.
Közömbösek az emberek.
Megoldást találni, csak nekem,
úgy érzem, hogy nem tehetem.
Mit a szív diktál édes bűn lehet,
kínlódom tovább az életem,