Kínok közt láttalak feküdni,
te gyenge állat – lidérces
volt alakod s benne két sárga szemed.
Pirongott az ég, a felhők,
a vörösre izzott házfalak megdőltek,
s úgy tűntek, lebomlanak.
Kicsi állat, emlőd már tápot
nem ad, s rommá issza magát a táj,
mert nem akarja, hogy beléássalak.