Kinyújtott kézzel
markol belém a lelked,
szorírtja torkom.
Szemed világát
csodálom tehetetlen
arccal, szótlanul.
Nyugtalan álmod
ringó csípőjű nőként,
folyó sodrában.
Erőtlen szavak
szóródnak szét a szélben,
jótett helyében.
Öleld a percet,
még itt van veled, csendben
távozik hamar…
6 hozzászólás
Kínzó a gondolat – de remek a vers!
Az első négy versszak olyan szomorú… az utolsó ad némi reményt.
Azok a rövid percecskék sokszor a “túlélés pirulái”…
“Erőtlen szavak
szóródnak szét a szélben,
jótett helyében. ” ezt a három sort úgy ahogy van, szőröstül-bőröstül átérzem…
Üdvözlettel: Gyömbér
sziasztok!
köszönön az átárzéseket és az olvasásokat!!
üdv
leslie
A "Véletlenek" sodortak versedhez.
Haikud tatalma érdekes, formája megfelel a hagyományos előírásoknak. Csodálkozom, hogy nem szóltak hozzá. Nekem tetszik.
Üdvözlettel: Kata
szia Kata!
Köszönöm olvasásod és hozzászólásod!
Ami azt illeti, volt még itt hozzászólás, csak időközben
törlődtek a felhasználók, és így eltüntek a hsz-ek is
ha jól látom…vagy ki tudja…
üdv
Szia!
Élvezet volt olvasni a soraid. A A szóhasználat nagyon tetszik!
A kedvencem:
"Erőtlen szavak
szóródnak szét a szélben"
Gyönyörű alliteráció!!
Köszönöm, egy élmény volt!