Tél van.
De nem a lelkemben!
Ott kivirágzik minden fájdalom,
ott van otthonom.
Sétáim odavezetnek a falához,
ahhoz a képhez,
mit a szívem fest,
ahogy érez.
Pattog kandallójában a tűz,
valami égi láng,
narancsban úsznak ablakok,
melegség fűszerez szobát.
De tél van.
De tavasz…
Kint ez,
bent az.
Itt lágy nesz pezseg,
felreppennek sajgó gondjaim –
bent nyugalom sistereg,
zimankó zizeg odakint.