Ott a rét, reggel ragyog aranyban,
S fürge ürge ugrál rajta.
Vak vakond fúr alatta,
S a madárka még fent maradna,
De tudja mind mi a dolga.
Fúj a szél és süt a Nap,
Miért? Azt még ő se tudja.
De te tudhatod, hát kérdezz sokat,
Míg anyud, apud a választ nem tudja!
Vár rád a világ,
A rét, az ürge,
A vakond, s a madár,
A tévé is, te kis…ember.
A valóság nagyobb,
Mint a képzelet.
De a tiéd nagyobb,
Mint maga az élet.
6 hozzászólás
Szia!
Én nagyon kedvelem a gyemekverseket, sajnos ezek nem nyerték el a tetszésemet. Olvasom őket sorban, írtam is, azt gondoltam kicsit jobban ráállsz az "ügyre". Írod "minden kritika jól jön!" Elolvasod őket?
Üdv:Selanne
ja, csak éppenséggel kb. ugyanaznap írtam mindet – talán azért ugyanolyan minőségűek eddig…
Ezután…?
Valahogy keveredik ebben a versben a felnőttnek szóló, és a gyermek által érthető gondolat. A végén nem érthető, a gyermeki valóság, vagy a fantázia nagyobb, mint az élet? (!) De nem rossz ez indulásnak, csak a gyermekverseknél nagyon érthetőnek kell lenni, játékosnak, és nem árt figyelni rímet és ritmust.
Szia alien!
Szeretnem megjegyezni ,hogy ez szamomra nem gyermekeknek szolo vers. Ha mondhtaom ugy jobban is tetszik! Igazat adok a bemutatkozasban levo megjegyzeshez..kritikat kersz es nem bargyu oda szolasokat.
Gratulalok;
messina
ennyi… köszönöm 🙂