Farkasüvöltésre nyitott a bolt,
a kasszában aprópénz a lélek,
s hogy a statisztikán ne essen folt,
súroljuk az elégtelenséget.
A mosoly tálcája fényes csillag,
a hódolat a küszöbön ragyog,
de a kedvesség pénztárcára csap,
megtöri a napszítt padlózatot.
Legtöbbször nézelődni jár a szem,
megcsócsált cédulák a polcokon,
a vásár belénk harap úgy üzen,
csonka papírlap prospektusom.
Azt kapom, mi kirakatba fér el,
érdek magának pulpitust bérel
8 hozzászólás
Bár itt az áthajlásokat nem alkalmaztad és a rímek sem annyira eredetiek, mint megszoktam tőled (hold-folt), mégis remek vers, a szonett a te erősséged. :))
Persze, hogy nincsenek áthajlások. Ez egy régebbi vers, azért. Hogy a szonett erősségem lenne? Ezt azért kétlem. Ja, és a rímek, azokon még valóban lehetne csiszolni. Törekszem rá, kell a fejlődés. 🙂
Hogy régebbi, azt nem tudtam. 🙂 Egyébként nem számonkérés volt az áthajlások hiánya, sőt, anélkül jobban szeretem a verseket. 🙂
Áthajlás nélküli több van, régebbről. Ki tudja, milyen idők jönnek még, s akkor jaj nektek. :))
"a kasszában aprópénz a lélek".., ez nagyon! de a többi is, a vége meg különösen jó!
Kemény vers, teszik:)
üdv:
Évi
Köszönöm Évi, bár én is azt érzem, mint Csaba. Jó, jó, de mégse az igazi még.
Üdv,
A.
🙂
kiraktad, ez van, akinek nem felel meg, három pont.
Tetszik.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Igazad van, ez is én vagyok. Tudok még ez alá menni bőven, csak körül kell néznem. 🙂
Üdv,
A.