Meghajolok, én vagyok a fa,
egyenes az ember dereka,
az asszony öle tótágas,
egy az Isten és hármas.
Mi van mán, tán más az út?
Hogy mondhassam hát
a szépre, hogy fújj, de rút!
Ja, hogy minden relatív?
Gödör mélyén a fakír
éles élű kardot nyel,
a fénye az eledel.
És lőn vitéz,
kövessen meg egy
áldott kéz!
2 hozzászólás
Szia Szabolcs!
Bizony baj van, mikor a hármas út (Csongor és Tünde) egyike sem vezet sehova. Valami más az út, ahol az áldott kéz vagy megkövez, vagy megkövet.
Szeretettel: Kati
Szia!
Köszönöm Csongor és Tündét!
🙂