Reményeim képzetében
ha előbúvik a hajnal,
madarat látok reptében,
csőrében egy kis csillaggal.
Lehozta a föld ölébe
azt a kicsiny kis csillagot,
betakarja a fészkébe,
mint gazda a vetőmagot.
Szeretné ő kikelteni
szárnyalásának gyümölcsét,
mint a jó gazda, elvetni
édes szerelmének szívét.
Lám, én vagyok e kis madár,
ki lehoztam csillag-szíved,
fészkemnek pelyhe reád vár,
hogy kiköltsem szép szerelmed.
5 hozzászólás
Kedves Zoltan!
2003 ban íródott!
Azóta beteljesült a sor biztosan:"kiköltsem szép szerelmed"
Nagyon szép gyengéd írás!
Hasonlataid kis madár,csillag,fészek gazda, és és,
sikerültek!
Különölsen tetszik az utolsó elötti sor!
Csodás!
Barátsággal:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő, s elemző olvasásod!
Számomra ez csak egy vers volt annak idején amit
talán emlékeim szerint 10 perc alatt írtam meg, igazán
nem kötődött személyhez.
Egyszerű szavak, egyszerű verssé formálva a magam
kezdetleges tudásával, pl: ragrím. Amiről még akkoriban
nem sok fogalmam volt. De úgy hagytam nem változtattam
rajta 16 év múltán sem.
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket, köszönve
ösztönző szavaidat!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
Sokszor a ´kezdéseknek´is létezik különös bájuk!
Sokszor érezni bennük mire lesznek ´képesek´!
…és sokszor találni bennük nagyon szép részeket!
…mint ebben.
Barátsággal:sailor
legalább, sailornak teccett, nekekem nem, szerintem nyálas; előző versed többet ért! sokkal többet,
lények az, hogy sailornak tetszett .)
túlparti
szavazhatsz akár rá 🙂
Kedves Zoli!
Ez szép lett! Nem tsz földje hosszú ami külön öröm nekem.
Puszi neked is
Ági