Ez a kis doboz,
Látod itt…
Nem túl nagy,
Bezártam ide
Magam
S álmaim.
Neked adnám,
Kezedbe sorsomat,
De azt hallottam,
Járt itt előttem más,
S ezer kis díszes doboz,
Már mind poros polcodon.
S gondolom nem kéne
Neked, egy ily fakó ládikó,
Melynek nyikorog a zárja,
S semmire se jó.
Ez a kis doboz,
Látod itt…
Nem túl nagy,
Bezártam ide
Életem
S vágyaim.
2 hozzászólás
Reménytelen szerelem csendül versedből, a félelem, hogy nem felelsz meg a szeretett lény követelményeinek. Tetszik a doboz hasonlat.
Valóban. Örülök, hogy tetszik! 🙂 Akinek írtam sajnos nem értékelte. 😀