Árnyék fut faladon
Viasz csöpög lassan
S marja a vakolatot
Hideg öleli ajkad
Por lakik könyveden
Könnycsepp sava
Csorog emlékkel
Teletűzdelt arcomon
Leheleted pihen
Fuldokló nyakamon
Bennszakadó fájdalom
Ölel csak magához
Fényjáték a plafonon
Csak kívül mosolyogsz
Keserű magányom
Nem enyhül, hiába
Minden érintésedbe
Beleköltöző vágyad
Illúzió, s kísértet
Szorít heves lázzal
Lelkemben sötétség
S a kiüldözött kísértés
Üres helye tátong.
Kísértet
By Hayal
1 hozzászólás
szia!
Érdekes gondolatok, érdekes formában. Szerintem, ha ritmusosabb formát választottál volna, valószínűleg jobban érvényesülnének a gondolataid. Ez így szabadvers-forma lenne, de ebben az esetben sem árt, ha van zenéja a műnek!
üdv
leslie