s felveszem a hullajtott
gondolatot,
dédelgetem, mint árvát,
mely elveszett szülőt keres
a két zokogás közt
véresre sóhajtott vágy hívja
bár jönne,
gyermekét venné ölére
az eltévedt álom,
hamis ébredés éled
az izzadt párnából,
s kisimul a remény.
Még felérem a szót,
sajgó fájás döf
tudaton,
félúton
elesik a mondat,
3 hozzászólás
hihetetlenül jól megfogalmaztad végig a versed, és a vége nos, igen!
nagyon tetszett!
Szia!
Kár, hogy ritkán írsz, élvezettel olvasom mindig amit felteszel.
Szeretettel:Selanne
Hú ez nagyon jó, megrázó képek! A végén a hatás is tökéletes az elvágott résszel.
Gratulálok!
H.