Kislány voltam

Törött hajszálakon lépkedek,
mint rabló – veszem az időt,
tépem a lényemet tövestül
– fecnihalmaz.

A foszlott szoknyát nézem,
már nem az enyém, elveszett,
jogtalan copfokkal állítok képet
a múltnak.

Túlhegyezett ceruzákkal rajzolok,
mindig csak érinteni, csak beszélni;
vonalat húzni a arcaim között
képekkel.

Elhasznált szavakba fújom magam,
elalszik csendemben a fény,
bújócsákázik könnyem a mosollyal,
– megvagy!