avagy egér-sors
Ahogy a kismacskák megszületnek
cicamamák nevelni kezdik őket.
Maca-cica egyik nap kisurran az udvarra,
nagykéménynél figyeli, hol az egérlyuka;
nemsokára egérrel a szájában ér vissza.
Kismacskája csodálkozva figyeli
– az egeret ő még nem ismeri –
macska-mama a földre elé teszi.
Az egér össze-vissza szaladgál,
de menekülni sehogy se tud már.
Maca-mama cicájának mutatja,
– jobbról-balról a kisegeret – hogyan
pofozgassa, mancsaival finoman.
Kismacska csak ámul- és bámul:
– az egeret mindketten figyelik,
eleresztik, de elfutni nem engedik.
Kölyökmacska nagyot ugrik örömébe’
hogy ilyen jó játék hullott az ölébe.
Kisegér ijedtében mozdulni sem bír,
a játéknak mindig az a vége, érzi:
kegyelmet hiába kérne, el nem engedik;
hóhérjai őt kegyetlenül kivégzik.
Mert az egér a macskának csak játéka-étele;
az egérnek nem játék, hanem ez a végzete.
18 hozzászólás
Kedves Kata!
Volt élményem igazi, amikor a macskánk a kiscicáknak odahozta az egeret, és tanította őket!
Szájtátva figyeltem:-))
Szeretettel:Marietta
Kedves Kata!
Ez az a pillanat amikor az ember álatszeretete kérdésre van téve.
Macska vagy az egér? Ez majdnem olyan kérdés, mint William Shakespeare-nél:
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
És mi a válasz?
üdv Toni
Kedves Kata!
Micsoda hangulat,majdnem horror,de sajnos ilyen a macskaélet.Azért nagyon szeretjük őket.Ja és gratulálok.A fórumon olvastam a könyved megjelenésével kapcsolatos nehézségeidet,én is nagyon szeretnék csak egy kis verseskötetecskét de nem tudom merjek e próbálkozni.
Szeretettel üdv:Vasléria
Kedves Kata!
Te a valóságot írtad meg versben. Bájosak a kiscicák, ahogyan a kisegérrel játszadoznak, bár horrorisztikus kissé. De hát ilyen a természet, a táplálékláncban a macskának alá van rendelve az egér. Persze a gyerekek mindig azt kedvelik, ha az esélytelenebb győz! A gyerekmesékben sok lúd disznót győz, forró vizet a kopaszra! /a kismalacok túljárnak a farkasok eszén/, Jancsi és Juliska legyőzik a boszorkányt, a szegényember legkisebb gyereke a királyfiakon is túltesz a próbákban…, stb.
Jó a versed, nagyon illusztrisra sikerült! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Mariette! Én éppen ilyn élményemre emlékezve írtam ezt a verset. Olyan aranyosak voltak együtt, ahogy az anyacica tanította a kis Gigit!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: kata
Toni, Te mindig fején találod a szöget. Azért írtam az utolsó sorban a tanulságot.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Hova Bizony, bárhogy szeretem a cicákat, mégis horror, amikor elkapják szegény kicsi egeret, de más állatoknál is így van. Folytathatnám, nálunk embereknél is…
Egyébként bizony nehéz a könyvek kiadása, de az értékesítése még nehezebb. Ha további
kérdéseid lennének, keress meg e-mailben.
Köszönöm, hogy olvastad a versemet.
Kedves Alberth!
Teljesen egyetértek megjegyzéseiddel. Úgy van a mesékben, ahogyan írtad. A TV-ben én mindig az állatok életéről keresek csatornákat, mert nagyon szeretem őket, de amikor az oroszlán elkapja a szegény őzikét, bizony, eltakarom a szemem. De hát valóban van egy tápláléklánc, s ha nem sikerül az oroszlánnak elkapni a kis őzikét, bizony, éhezhet, vagy epusztul. Ilyen az élet.
Köszönöm, hogy elolvastad a versikémet.
Kata
Kedves Kata!
Sajnos ez így van, ami a cicának játék, az egérnek véres valóság. Én már voltam úgy, hogy elvettem a cicától az egeret. Tetszik a versed.
Szeretettel: Eszti
..hát igen…
És nem mindegy, hogy egér vagy, vagy éppen macska… :S
Tetszik a vers!
Szeretettel dreaming azaz Éva
Kedves Eszti! Én is sajnálom az egeret is, hiszen olyan szép pici állatok. De ez a természet rendje, nem mi találtuk ki. Az unokám is egyszer elcsórta a cicától az egeret, nem is találtuk meg az egész lakásban. Aztán egy nagytakarítás után a pici kamránk sarkában egy lyukat találtunk, amely a szomszéd doktornő lakásába vezetett… Hogy volt ereje kifúrni azt a beton-falat, azt már nem tunám elmagyarázni. És hogy onnan hová lett, azt sem.
Kösz, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Éva! Örülök, hogy tudom: Éva vagy.
Köszönöm, hogy olvastad. Bizony, ez az élet, ami egyiknek életet jelent, a másiknak végzete lehet!
Szeretettel: Kata
Ötletes, kreatív és játékos a műved egyszerre.
Kicsit szimbolikusan is lehet értelmezni szerintem, gondolok az emberek közti alá-és fölérendelt viszonyokra. erről szól nagyban is az élet.
Mindenesetre nagyon tetszett a vers.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Én igazán szeretem az állatokat, s amíg éltek a cicák, nagyon élveztem a természetüket s érdekes vol figyelni, hogy tanítja a macska a kismacskát. Óriási anyagom van macskákból, próza is, meg versek is! Köszönöm, hogy olvastad.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata
Úgy látszik a vers minden formáját mester fokon műveled
Tisztelettel és szeretettel
Hekáté
Kedves hekáté!
Azért ne essünk túlzásba, még hogy mester fokon! Jó lenne, én is csak próbálkozom néhány éve versekkel kisebb-nayobb sikerrel. De nagyon élvezem magam is művelni és olvasni másokét is. Itt a Honlapon is nagyon sokan vannak fiatalok-és már nem azok is, akik gyönyörű verseket írnak.
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Kata
Szegény egérke, de ilyen az élet.Mi is néha egerek vagyunk.A versedbe kicsit egy háttérgondolatot fedeztem fel, legalábbis soha nem szerettem az igazi valóságot, és mivel eddig a te verseidnek is van valamilyen mondandója így vettem a bátorságot áthallani ezt.Ha viszont csak egy könnyed versnek szántad….nos úgy is jó.Kell néha a kikapcsolódás.Ha lenne gyerekem este neki is szivesen felolvasnám.Minden jót:Erika.
Bizony, van az úgy, hogy mi is egerek vagyunk – másoknak. De fontos, hogy maunkat ne érezzük annak, inkább oroszlánnak, olyannak, aki mindent le tud győzni. Mert mindig bízni kell.
Egyébként rengeteg macska-versem és prózám van, sajnos, már kiöregedtek, s nem élnek velünk. Mindig szerettem megfigyelni az életüket, természetüket. Mindegyik külön egyéniség, akár az embereknél, náluk is úgy van. De mindenképpen szeretni való jószágok.
Köszönöm, hogy meglátogattál, máskor is szeretettel várlak: Kata