Kicsi madár kint az ágon,
fázik szegény, úgy sajnálom.
Gubbasztva ül, csak úgy remeg,
nem tudom, hogy mit is tegyek.
Ha kezemre rászállana,
ide hoznám a szobába.
Takaróval melengetném,
ha már jól van, elengedném.
De ő nem jön ide hozzám,
félve attól, hogy megfogják.
Nem azért, mert olyan gyáva,
többet ér a szabadsága.
12 hozzászólás
Nagyon kedves vers!
Tetszett!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm Fél-X!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Gondolom, ha a madárka szenved a hidegtől, de szabadsága legyőzi a hideget, akkor nekünk, összességében az embereknek, mit is jelent ( het ) ez a szabadság, igen, azt, a létünket.
Viszont néha nem tudunk mit kezdeni, nem magával a szó kijelentésével, hanem a szabadság adta lehetőséggel.
Persze ez nem tartozik szervesen ehhez a szép gyermekversikédhez, csak átvillant rajtam a harmadik versszak utolsó sora…
Gratulálok.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Nagyon szép szó a szabadság, igazad van,
tudni kell élni vele.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nagyon jó a versed.
Dallamos, és él benne az örök szabadságvágy, mely
olyan emberivé teszi az egészet.
Köszönöm!
Üdv: fátyolfelhő
Köszönöm Fátyolfelhő!
Szeretettel üdvözöllek, Judit
Kedves Judit!
Nagyon kedves és aranyos a versed, és benne a szabadság gondolata! Gratulálok!
Barátsággal panka!
Kedves Panka, nagyon köszönöm!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Igazán szép ez a versed is. Dallama, ritmusa, és mondanivalója magávalragad. Köszönöm az élményt.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali, nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel üdvözöllek, Judit
Juditom!
Erről a versedről majdnem lemaradtam, de mégsem! Szép emberi sorok.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm Selanne!
Szeretettel, Judit