Kismadár,
ha úgy akarja
háztetődre száll,
s vállad felett
úgy suhan át,
hogy színes szárnyát
közelről lásd,
s ékkőnek hidd
az ég boltozatán,
ahogy elfedi
a nap sugarát.
Kismadár,
ha úgy akarja
halkan elbújik,
hogy sose lásd,
mert barátja csak a
láthatatlanság, s
szürkére cseréli
egykor büszke
tollazatát,
s nem keres mást
csak őszi magányt.
3 hozzászólás
Gyönyörűen érzékelhető az őszi bú, mégis nagyon kedves ez a versed.
Tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves Júlia!
Kedves a kismadárról szóló versed, s mégis: "halkan elbújik, hogy sose lásd, mert barátja csak a
láthatatlanság," – míg végül nem keres mást, csak az őszi magányt.
Azt hittem, a vége vidámabb lesz.
De a versed így is nagyon tetszett.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata, pont ez a kettősség volt a lényege versemnek.
Köszönöm, hogy olvastál!
H.