Ma – kissé hiú az ember,
s annak főzőcskéző lánya
pókhálón csüngő kedvvel
hintáztatja és lóbálja
le, mint gondját, tolja
s kész eszményi
vigyorral kiképezni
Játszik a léttel rajzol
a homokba hosszasan
és eltapossa folyton
remél titokzatosan
és kerülgeti az idő
csapdáit – tudatosan
vagy öntudatlan, ez már
egy másik mese
3 hozzászólás
Kedves Miki!
"kerülgeti az idő
csapdáit – tudatosan
vagy öntudatlan, ez már
egy másik mese"
Csida jó gondolat!
igen, főleg ha öregszik 🙂 itt vicces akartam lenni, de ilyen lett 🙂 Köszi a bejegyzést
Érdekes, élvezetes, gondolatok, sorok, vers.
Szeretettel:
ildikó