Szemedben pajkos huncut kis fények
Mint játszó csillagocskák tükrözik a szépet.
Minden szépet, s mi jót ad nekem az élet,
Játékos tekintetedből olvasom ki édes!
Sugárzik belőle a kedvesség, az élet,
A vidámság, szeretet, s minden, ami édes.
Édes a szájnak, nektár a szívnek,
Mindezt tőled kapom, köszönöm hát néked!
Lelkem dédelgeted szavaiddal kedves
Melegséget érzek egyre hevesebben
Mely a szívem legmélyebb bugyrából kiröppen.
Ott van egy kis szoba, melynek ajtaja zárva,
S a kisszoba kulcsát mélyén rejti álca.
Igen!
Rég óta a zárat, senki fel nem törte,
Most az ajtó zárja önként pattant végre,
Szavaid hangjára, mely lelkem érintik
A kedvességedre, mely belőled árad ki.
Féltve őrzött lélek kiszabadul végre,
A friss harmatos tavaszi rétre!!
2 hozzászólás
Meghitt hangulatú vers, a beteljesült szerelem érződik belőle.
Nagyszerűen sikerült alkotás, friss, és üde, öröm volt olvasnom:-)
A szóhasználat és a hangnem játékossá teszi, de nem komolytalanná. Az én olvasatomban ez a játékosság fejez ki egyfajta felszabadult örömöt, a hosszú várakozás utáni beteljesült vágyakat.
A szókincse gazdag, nekem nagyon tetszik.
Jól bánsz a szavakkal, és szépen végigvonul a sorokon, kiérződik a művedből a mögöttes gondolat.
Gratulálok neked!