Este kihunynak a fények,
útra kelnek szenvedélyek,
kéj fest vérpírt az arcunkra,
bár csak mindig este volna.
Átölelsz és csillog szemed,
mellemen megpihen kezed,
bátorság lesz úrrá rajtam,
combod közé téved ajkam.
Vad kéj, felhők fölé repít,
tüzes csókod egyre hevít,
izzó vágytól forr a vérem,
szerelmet már nem reméltem.
Kitakarom kemény vágyad,
tapaszd ajkamra a szádat,
élvezettől remeg testem,
mikor veled szeretkezem.
Ágadra rügyet sóhajtok,
kényeztetlek, kalandozok,
s mint virágport szorgos méhek,
mind felszívom édes mézed.
Nyelved kéjt hoz tárt ölembe,
ágad lüktet tenyerembe,
újra keltsd bennem a vágyat,
s álmod valósággá válhat.
Vigyázom álmodat éjjel,
csókolgatlak szenvedéllyel,
csak az agyam kattog, félek,
nem érdemellek meg téged?
4 hozzászólás
Huhh, kicsit belepironkodtam.
De ez így van jól, mert így érted el a hatást!
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz köszönöm látogatásodat. Örülök…..
Üdv. Györgyi
Kedves Györgyi !
Annyira örülök, hogy rajtam kívül is találok ilyen erotikus hangvételű verseket.
Tényleg nagy a hatása…
Szeretettel gratulálok és kellemes ünnepeket kívánok : Zsu
Kedves Zsu én pedig látogatásodat éás véleményedet. Nem kedvelem a prűd embereket. Persze nem alpári stílusban kell írni, mert azt én sem kedvelem.
Köszönöm és neked is viszont kívánok kellemes ünnepeket.
Szeretettel: Györgyi