Ezer tükörcsillanás a légbe permetezve
Szirmok lebegnek az ég alá temetve
Hűvös enyh kebelez ölébe szelíden
Csillámló fények a színes boltíven
—
Korhadó árnyékok terhelik keményen
Az alulmaradt látomásom hidegölő zaját
Karcolja fékcsont idevetült folyamat
Kattogó gépzűr az utolsó reményem
Kiút az illúzióból
By Ngaboru
4 hozzászólás
Hát… le tudod hozni az embert a földre 🙂 Jó ez a vers, nagyon!
Hát… ez volt vele a célom:) Köszönöm hogy olvastál.
Üdv.Ngaboru
Nagyon tetszett, csak a rímképlet váltakozása egy két versszakos versben nem túl szerencsés.
Ha az első szakasz is ölelkező rímes lenne, nagyságrendekkel jobban hangzana. (Pl. a 2. és 4. sor helyet cserélne… De nyilván nem ennyire egyszerű)
Üdv, János.
Szándékosan nem egyforma a rímképlet. Mint érzékelhető, a vers ketté van törve. Ezt szándékoztam segíteni a rímképlettel is. Kösz hogy olvastál.
Üdv.Ngaboru