Az én első csókom kíváncsiságból eredt,
ennek megfelelően viccesre sikeredett.
Nyári langymeleg csillagos égbolt
izgatott voltam, szerelem nem volt.
Tetszett a fiú, ezt elismerem,
bár nem lángolt köztünk semmilyen érzelem.
Moziban voltunk, jöttünk haza fele.
kéz a kézben séta és nagyon jó volt vele.
Alig múltam el tizenhat éves
kíváncsi voltam, a csók mennyire édes.
El is határoztam, hogy ma megteszem
higgyétek el, nem volt könnyű a helyzetem.
Majdnem haza értünk, a szívem kalapált
itt van az idő, csókra fel hát!
Közelebb bújtam, hogy észre vegye
mit is akarhatok, tisztában volt vele.
Két tini csókja próbálkozás csupán
érzéki csókra nyitottam a szám.
Filmekből lestem el az édes csókokat,
bele is izzadtam, mégsem volt olyan.
Túl nagyra sikerült csókra nyíló szám,
a fiú is követte így hatott rám.
Erre én is egyre nagyobbra, még, és még,
végül tátogatás lett, s hangos nevetés.
Ez volt hát az én legelső csókom
Most is kacagok, mikor ezt leírom
Akkor és ott, tátogtunk csupán,
mint partra vetett halak levegő után.
Azóta már tudom hogy kel csókot adni,
szerelmes szavakat érzékin suttogni.
Odaadón lágyan eggyé olvadni,
Közben átélni, s mindent beleadni.
2015.03.06
2 hozzászólás
Kedves Anikó!
Tetszett az őszinte versed. Finom humorral emlékeztél vissza. Kíváncsiságból nem is sikerülhetett jobban. Felvázoltad az igazit is.
Szeretettel gratulálok: Ica
kedves Icus! köszönöm 🙂 még most is mosolygok ha rá gondolok
puszi
Anikó