Kóbor

Telihold van, Drágám!
Farkasok üvöltenek,
sírnak, jaj sírnak a gyermekek.

Égre vonzza a kóbor tekintetet
és visszanéz az a fényes arc,
álmok anyja,
Holdhercegnők dajkája.

Álmot élünk és életet álmodunk,
keressük a sok közül azt az egy igazit,
a mi utunkat.

Ez a mi világunk.
Nincs jaj-baj,
nincs ármány,
élő és vad a szerelem, Drágám,
Holdfény süt ránk.
Megigéz, megbabonáz,
álmok anyja ő,
az örök tekergő.
Csavargó, változó Hold.
Tolvajok őre,
akik éjjel titkon csókot lopnak,
álmot élnek és életet álmodnak.
Éjjel titkon az utcán járnak,
kihalt város, kihalt érzések,
üres szívek, üres szemek.
Csak ők világítanak,
akik álmot élnek és életet álmodnak,
Hold a dajkájuk, Holdhercegnők,
s ha megigéznek a megigézők
egy férfit, kinek igaz a szíve,
együtt kerül az az örvénybe vele,
az ő Holdhercegnőjével.

Elragad, elsodor az ár,
de vigyáz ránk:
Telihold…

*

Én Holdhercegnő vagyok,
fény a tiarám,
ezüst sugár a ruhám,
ragyogás az aurám.

Éjjel titkon kóbor utakon,
járok, amerre a Hold vezet,
zakatol, kattog kóbor vonatom,
de Hozzád mindig visszatérek.
Éjjel titkon magammal loplak,
elcsenlek, járunk kóbor utakon,
éjjel titkon megcsókollak,
s megszökünk egy ezüst vonaton.

(2006. december 4-5.)