Csak elsuhant csendben…
Elment ismeretlen, szép
és vad világot bejárni,
folyton menni,
meg nem állni,
érzékelhetetlenül…
Mint a fény, mi a Föld
túloldalán terül, életet,
színeket, virágokat bont.
Hideg fényes éjszakákon,
téli holdnál néha látom
ringani a szempilládon…
Nő, ki vagy te mondd!?
Kóbor angyal
By András
10 hozzászólás
Én érzem, hogy tudod a választ!
Hú, András ez fantasztikus!
Dallamos, mesés, titkos, szerelmes… Kell ennél több?
Gratulálok!
Gyömbér
Milyen titokzatos, milyen szép.:)
ejha, ez nagyon jó lett! Ő a NŐ! Tudod Te azt!:))
Nagyon tetszett!:)
Kedves Hamupipő, Gyömbér, Colhicum, sleepwell köszi, hogy olvastátok:)
Kedves látomás? Vagy talán több!
Szeretem a ritmusát.
Köszönet érte!
Falevél
Tényleg nagyon kedves! Bizony,bizony, néha egy életet leélsz vele és még akkor se tudod, hogy ki is az, aki melletted lélegzik az ágyban, legyen az férfi, vagy nő! Olyan ez a vers, mint egy merengés. gratulálok, András, érzékeny finom lélekre vallanak verseid.
Katalin
Kedves Falevél és kedves virágének, köszönöm, hogy olvastátok.
Hű, ez csodás! remeket alkottál ismét, gratulálok.
pá, eszkimo.
Köszi, kedves eszkimo…pá:)