Dúl-fúl förgeteg,
elvitte a fejemet!
Kobak nélkül
mit sem érek,
kacagnak a
seregélyek,
hiába is hadonászok,
kézzel-lábbal
kalimpálok,
körém gyűlnek
mindahányan,
és gúnyámra
fittyet hányva
gyomruk tömik
degeszre,
szőlőimet
szemtelenül
szemezve!
Így hát búsan
eloldalgok,
ki hallott már
ilyen dolgot –
Vajon mitévő
legyek…
Nem látták a
fejemet?
Fejvesztetten
gondolkodni
se lehet!
7 hozzászólás
holnap felolvasom a lányaimnak…
ha nekem tetszik… (minden bizonnyal) nekik is fog tetszeni.
Tetszetős.
köszönöm, örülök:)
Nekem nincsenek gyerekeim, én magamnak olvasom fel, és jé nagyon tetszik. 🙂
Nagyon aranyos az írásod! A lezárása különösen tetszett, találó!
Jól lehet felolvasni is, szavalni is, tetszett!
H.
köszönöm!
Nagyon jó! Mintha gyermekkoromban lettem volna és valamely gyermekújságban leközölt verset olvasgattam volna vakáció idején. Köszönöm az élményt !