Kobor kutyák 2.

Hitvány ebek csaholnak ,
Ma még csak ugatnak,
Holnap beléd marnak,
S ha veszettek széttépnek,
Fel is falnak.
Ha szabad vagy éhezel,
Ha enni kapsz nem kérdezel,
Esteledve rád rontanak kétségeid,
Ki tudja reggelre hol leszel,
Ragyog e feletted éjjel a Hold,
Üvöltöd felé
Szabadság vágyad,
Vad kutya éneked dalold,
S nem tudod
Lesz e még olyan világ,
Melyet víz éltet, vagy
Tikkasztó szárazság gyötör,
Vadásznál élvezettel
S mint megannyi
Kínzó emlék, álom illan el,
Már senki nem pöröl,
Az életért,
Csak a kóbor kutyák csaholnak,
Vagy behúzott farokkal,
Nyüszítve tűnnek el.