Szuszog a nesz,
Non-stop a kocsma
Emberek mocska.
A tekintetek,
Mint halott legyek:
Földre tapadva
Halva maradnak.
Ásít a lámpa
Egész nap várja,
Hogy egyszer végre
Sötétben éljen.
Sarokban félszeg
Pajtás, a vén eb,
Várja a csontot
A lerágott gondot.
Mindenki szónok,
Itt jutnak szóhoz
Minden este.
Otthon csak esznek.
Üres tekintet,
Jobbal legyintett:
Noh, még egy korsó!
Talán utolsó…
6 hozzászólás
Kedves Bandrás!
Micsoda leíró vers, abszolút a valóságot tükrözi, szinte a fülembe csengett a kocsmahangulat ahogy olvastam. A rímek itt-ott néhol döcögnek, de annyira nem volt zavaró. A tartalom pótolta számomra a formát. Üdv. Szilvi
Kedves Angyalka!
Köszönöm szépen hozzászólásodat! A rímekkel majd igyekszem. (:
üdvözlettel: bandrás
ez egy belévaló kocsmai lét. Ácsi! 🙂
Szeretettel
mesako
Kedves mesako!
Örülök, hogy ha így gondolod. (:
üdvözlettel: bandrás
Kedves András!
Szeretem az ilyen, de jól formált verseket. Jól adod benne vissza egy kocsma hangulatát. Itt-ott (talán két helyen) négy helyett öt szótag található, pedig könnyen javítható lenne. De nem is lényeges, jó olvasni agy is.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen dicsérő szavaidat és örülök, hogy tetszett!
Üdvözlettel: bandrás