rezzenetlen már a part –
a köveken lomha, szűrt fény csordogál
párás a távol ablaka
vetkőző bokrok alján sárguló nesz zabál
a pimasz őszi napok
percet lépnek, ám órákat ugranak
sétálunk, bután hallgatok
a fémes égen apró vitorlák bomlanak
parázna fák sóhajtoznak –
kihűlt már a pipacsos nyár
ökörnyált lenget a viharkosár
milyen üres is a móló –
megfáradt, árva padokon
forró szerelmek illata fonnyad
2 hozzászólás
Nagyon szép vers. Szép képekkel ábrázolt ősz.
Remek cím, remek verset takar. A legszívesebben nyomtatásban olvasnám egy könyvecskében. Szeretem!
köszike,üdv,eszkimo.