Nézem a felkelő napot, miközben az ősz illata lengi be a tájat.
Látom már, az éjszaka a nagy zivatar leszakított egy öreg faágat.
Érzem az ázott föld s fűszagot, és ízét szájamon langyos hajnali szádnak
Hiszem, hogy nem győz le a csúf világ, és reánk együtt még csodás napok várnak.
Ködös hajnal
By Áné Ági
6 hozzászólás
A remény, ami megcsillan csodálatos versedben.:)
Üdv: Colhicum
Kedves Ági!
Látom, újra van kedved írni. Ez nagyon jó jel. Én is érzem a bizakodást és a reménységet. Ez az az erő, ami megtart.
Szeretettel: Eszti
Kedves Esztikém és Colhicum!! Végtelenül aranyosak és bíztatóak szavaitok!! Hálásan köszönöm, ez ad erőt nekem folytatni!!!!!!!! Szeretettel: Ági
Ez az Ági, kedves, gyönyörűen csillog a remény versedben! :)))
Szeretettel: Ria
KÖSZÖNÖM, aranyos Riám, örülök szavaidnak! Szeretettel: Ági
Az alábbi gondolatot indította bennem most…:
"csúf világ" – Ki teszi csúffá? Mi, emberek?
És ki reménykedik mégis? Mi, emberek?
És ki teheti széppé? …………..? és hogyan?
—
Szóval… érdekes gondolatot indított bennem most…
(üdv.: Á.E.)