Kezében bot volt, hátán púp feszült
Szívében dobbant még a tiszta láng,
Lába mégse vitte már tovább.
Ült szótlanul aluljárók sötét árnyékában,
és reszkető kézzel koldult alamizsnát.
Ki sajnálta odavetette neki a koncot,
Volt ki nevetett s nem látta benne csak a koloncot.
Meg is rúgta volna de inkább köpött egyet,
S szemében gyűlölettel ment tovább.
Mondd hát meg koldusok királya
Miért-e rongy e balgaság?
Mit nyújthat neked a sötét nyomor?
Mit ér a jajszó, és harmonikád miért szól sivítón?
Belehasít hangja a füstös homályba
S csak nevet rajtad ki látja bohócruhád.
Hallod! Már nincs szükség nosztalgiádra.
Koldus
By Samu
2 hozzászólás
Vannak kik föladják, vannak kik a könnyebb utatta választják és nem tesznek semmit. Belefásultak a hétköznapi harcba. Sokan elfelejtjük, milyen gyors és könnyen, szinte észrevétlenül a sárba találhatjuk magunkat, elég csak egyszer elesni……….s vannak akiknek a szabadság mindennél fontosabb…, vagy az alkohol.
nehéz dolog írni a peremvidékre taszítottakról, nehéz és igazságtalan, mert nem könnyű pártatlannak maradni.
Nekem tetszett, amit leírtál, valahogy úgy éreztem hatására: velem is megtörténhet ez holnap!
megkapó,
üdv.
Nagyon köszönöm a véleményed. Objektíven látod ezt adolgot , és csak egyet tudok érteni veled. Ezzel a jelenséggel sajnos ma már együtt kell élnünk, de legtöbbször nem a megoldást keressük hanem igyekszünk elmenni a probléma mellett.
Köszönöm, hogy olvastál. Szia Samu