Koldus-pástétom az ebédje:
nyálcsorgó ízeknek emléke,
a lelke tüzével melegít,
ágyából tekintget egekig,
valósnak éli meg vágyálmát,
nem hallja a világ lármáját.
Érzését elzárta legmélyre,
se bánat, se öröm ne érje,
hagyja a könnyeit, csorogjon,
engedi, hogy balsors kopogjon,
jót rosszul, a rosszat jól éli,
élete jajcsendes, holdbéli.
Kárhozat és Éden, kormos Nap;
világa nemvilág, boldog rab,
sohaszép kórónak virágja,
köd-babér, nincs-ország királya
koronád koporsód gyöngyei,
kastélyod angyalok könnyei.
2 hozzászólás
"jót rosszul, a rosszat jól éli,
élete jajcsendes, holdbéli."
A túlélés zálogát, de a felemelkedés gátját sűrítetted e két sorba. Gratulálok!
Kedves István! Én pedig gratulálok a lényeglátásodhoz. Nagyon köszönöm a hozzászólásodat és a gratulációdat. Szeretettel. Ilike